"Bizonyára, ha még embereknek igyekeznék tetszeni, Krisztus szolgája nem volnék!" Gal 1,10

2012. május 26.
Esperes - és felügyelőiktatás
Székfoglaló beszéd

"Nem hatalommal és nem erőszakkal, hanem az én lelkemmel!
- mondja a Seregek URa."
Zak 4,6

Főtisztelendő Püspök Úr! Tisztelt Egyházmegyei Felügyelő Úr! Nagytiszteletű lelkészi szolgatársak! Tisztelt egyházi és világi elöljárók! Tisztelt Közgyűlés! Drága Gyülekezet!

Mindenekelőtt mondanivalómat hadd kezdjem azzal az Igével, mely útmutatónkban kijelölt ma reggeli igeszakaszban található. Olyan jó volt megtapasztalni Isten csodáját abban, nem nekem kellett Igén, igei témán gondolkodnom, a "legmegfelelőbb" Igét megkeresnem, kiválasztanom, hanem Isten - amikor elcsendesedtem, s azon gondolkodtam, Uram, mi lehetne ennek a napnak az igei mottója, vezérfonala - elém adta az útmutatóban is megtalálható napi Igét Zakariás próféta könyvéből. Pünkösd küszöbén Isten lelkére való ráhangolódás, mely egyben esperesi szolgálatom vezérfonala is: "Nem hatalommal és nem erőszakkal, hanem az én lelkemmel! - mondja a Seregek Ura.". Ebben a hatalmat, erőt, erőszakot fitogtató világban Isten azt mondja, nem erre van szükség. Ez nem lesz megoldás, ez nem lesz járható út. Amely békességet tud teremteni Isten és ember, ember és ember között, az Ő Lelke! És ma is mindennél nagyobb szükség van gyülekezeteinkben, egyházmegyénkben, városainkban - itt Nyíregyházán, hazánkban Istenre, Isten Szentlelkének munkájára. Ezért szükséges, hogy egyre nagyobb és nagyobb területet szánjunk oda életünkből Istennek, hogy Isten életünk minden területét lefedje, mert ha ez nem lesz meg, ha nem Isten fennhatósága alá kerül életünk, a munkánk, a hivatásunk, a szolgálatunk, a házasságunk, a gyermeknevelésünk, mondhatjuk, hogy "békesség, békesség, de nincs és nem is lesz békesség!" Se az életünkben, se a munkahelyünkön, se a hivatásunkban, se a szolgálatunkban, se a gyülekezeteinkben, se a házasságunkban, se a gyermeknevelésünkben. Nem lesz békesség, ha erővel, hatalommal, despota hozzáállásunkkal, megnyilvánulásainkkal igyekszünk végezni a reánk bízottakat.

Isten szava mindig az állóvizet szeretné felkavarni. Az is bizonyos, minden jel erre mutat, szunnyad országunk, sok esetben altatjuk gyülekezeteinket. Sok esetben gátjai vagyunk annak, hogy Isten Lelke munkálkodjon, hogy megmutatkozzék Krisztus ábrázata gyülekezeteinken, hívő életünkben. Lehet itt sok mindenről beszélni, de jaj, nekem, ha elhallgatom, hogy ennek a vidéknek, ennek az országnak ébredésre van szüksége. Ha nincsenek bűnvallások - és ez nem egy bigott, fanatikus, de nem is egy pietista szöveg - ha nincsenek bűnvallások, bűn megtagadások, bűn elhagyások, nincsen gyökeres, radikális változás az életünkben, gyülekezeteink életében, nincsenek életváltozások, megújulások, Istennek odaszánt életek, akkor nem lesz felemelkedés ebben az országban se lelkileg, se szellemileg, se erkölcsileg, se egzisztenciálisan.

Erre volt Zakariás idejében is szükség, erre volt elődeink életében is és erre van ma is nagy szükség. És jaj annak a lelkésznek, annak a gyülekezeti elöljárónak - ahogy Ezékiel a 34. fejezetben meg is fogalmazza ezt, s így kezdi mondanivalóját:, "Ezért ti, pásztorok, halljátok meg az Úr Igéjét", jaj annak, aki ezt elfeledi, aki Isten Szentlelkének tüzét oltani akarja. Ahogy egyszer Túróczy püspök mondta: mert vannak "tűzoltók" is. Akik azon fáradoznak, hogy a Lélek tüzét kioltsák, álló vízzé tegyék az Élet Forrását. Nagy szükség van - hozzáteszem, az én életemben is szüntelen -, nagy szükség van megújulásra, állandó Isten előtti meghajlásra, bűnbánatra, alázatra, odaszánt, hiteles életű vezetőkre, gyülekezetekre, akik meghallják Isten szavát, komolyan veszik, átültetik a mindennapi életbe, s engedik, hogy Ő formálja őket, változtassa, akik meghallják az Úr Igéjét.

Hálás a szívem, szívbe markoló érzés, hogy egy ilyen nagy múltú gyülekezetben, templomban szólalhatok meg, hirdethetem én is Isten szavát, ahol nagyon sokan hirdették és megélték azt, Joób, Balczó, Gáncs, Endreffy, rengeteg lelkipásztort említhetnék, s nem utolsó sorban Túróczy Zoltán is szolgálhatott itt, akit a 40-es évek ébredéseiben Isten csodálatos módon felhasznált. Egy ilyen nagy múltú tirpák vidéken, ahol a város nagyon sokat köszönhet az itt élőknek, sokat köszönhet, hogy történt felemelkedés, hogy dolgos, munkát szerető, igyekvő, iparkodó, Istent-egyházat egyaránt szerető emberek éltek itt, akik ide lettek telepítve, elkezdtek dolgozni, elkezdtek templomot építeni, tanítót adtak, iskolát adtak, kiemelkedő gondolkodású, hívő embereket adtak, akikre ma méltán lehetünk büszkék, megvetették  a várossá fejlődés alapjait - amit sok esetben ma elhallgatnak, nem vesznek tudomást róla - megteremtették a hagyományokat, a kultúrát, amiből él ez a város. Ezek a tirpák emberek szerették és megélték az Igét, ragaszkodtak Istenükhöz az Úrhoz. Azóta sok minden megváltozott. Megváltoztak az emberek, a környezet, a világ. Minden. Nem nosztalgiázhatunk örökké, nekünk nem a múltból kell élnünk - bár, aki elhallgatja a múltat, az megtagadja. Az időnek sok összetevője van. Egyrészt jó visszatekinteni, jó emlékezni. Az Ószövetségben számtalanszor történik felszólítás: "Emlékezz!" A hívő ember nem a múltból él, de tiszteli, aki a múltnak is az Istene. Aki kezében van az idő, "aki tegnap, ma, és mindörökké ugyanaz!". Erre méltán lehetünk büszkék, méltán emlegethetjük, de ne ebből éljünk, bennünket ne ez tápláljon, hanem arra tekintsünk, aki az Élet forrása, aki a Királyok Királya és Uraknak Ura. Ez a múlt.

Fontos kérdés, hogy mennyire tudunk a jelen kor kihívásaira, problémáira, küzdelmeire, hiányaira választ adni. Hogyan éli meg az egyház, gyülekezeteink tagjai a jelenben, a mindennapokban, hétfőtől vasárnapig a Jézus Krisztussal való élő kapcsolatot. Milyen válaszai vannak a ma ember számára? Honnan meríti a választ? Megéli-e azt a választ a maga életében, amit másoknak mond? Egyházunkban prioritásként ezekre kell választ adnunk. Olyan jó, hogy mondanivalónkat nem a kor szelleme, a divat, a különböző izmusok határozzák meg, hanem mindig, mindenkor, minden időben és helyen Isten szavára építhetünk. Kórházi ágy mellett, börtönben, idősek otthonában, bölcsődékben, óvodákban, oktatási intézményekben, lelkigondozói beszélgetésekben, ravatalozónál, mindig - akár alkalmas, akár alkalmatlan a hely, az idő, elő lehet állni, lehet hirdetni Isten Igéjét, mely valóban megváltoztat. Ez működik! Nekünk nem erővel, nem hatalommal kell, hanem egyszerűen Istenre, az Ő Szentlelkének munkájára kell hagyatkoznunk, bíznunk magunkat. A jelenben ezt megélni, családban, gyülekezetben ez csoda!

S végül - drága ünneplő Gyülekezet - a jövő. Milyen arculata, milyen jövőképe van az egyházunknak? Mi lesz, ha kiderülnek a népszámlálási adatok? Mi lesz 5, 10, 20, 50 év múlva? Mit fogunk aratni holnap, holnapután? Amit ma vetünk! Ezért fontos, hogy a jövőt a jelenben éljük meg, mert amit vet az ember ma, azt fogja aratni holnap. S nem mindegy, egyáltalán nem mindegy, mit vetünk. Ha ma megtagadjuk, megvetjük Jézus Krisztust, annak holnap lesz gyümölcse. De ha ma nem "meg-" hanem"elvetjük, elhintjük" Jézus Krisztust, belehintjük a szívekbe, ott lesz áldás, lesz öröm, lesz békesség, lesz vigasz, lesz megbocsátás, lesz jövő, lesz reménység ebben a reményvesztett világban. Mert az mondja az Úr: "Én reményteljes jövőt adok nektek!" Jer 29,11 Egyházunk jövője az Úr kezében van, ezért nincs mitől félni, de ne felejtsük el, voltak már ínséges idők, amikor megvetették az Úr beszédét, nem azt tették, amit jónak lát az Úr, s annak is meg lett a következménye. A fent említett jeremiási ige is arra bíztat, Ő kezében tartja sorsunkat, egyházunkat! Ő reményteljes jövőt szeretne nekünk adni. Múltunk, jelenünk és jövőnk is az ő kezében van!

Tisztelt Közgyűlés! Tisztelt ünneplő Gyülekezet! Most nekem az volt a feladatom, hogy "székfoglalót" mondjak, de bevallom őszintén, mondanivalómmal nem székfoglalót, hanem inkább a trónon ülő mennyei Atyára és az Ő jobbján ülő Fiára, Jézus Krisztusra mutató beszédet szerettem volna mondani. Üljön a székbe Ő, foglalja el Ő a Neki méltó helyet, s engedje, hogy az Ő lábai előtt meghajolva, csendesen azt mondjam: "Uram, nem erővel, nem hatalommal, hanem egyedül a Te Lelkeddel szeretném végezni a reám bízottakat! Úgy legyen! Ámen

Zsarnai Krisztián


2012. május 26.
Székfoglaló beszéd

Főtisztelendő Püspök Úr!
Tisztelt ünneplő Gyülekezetek!
Tisztelt testvéregyházak Képviselői!
Tisztelt megyei és városi testületek Képviselői!
Kedves Vendégeink közelről és távolról!

Az evangélikus egyház törvényei értelmében hatévenként általános választást kell tartani. Ez azt jelenti, hogy a püspökök és a megválasztott lelkészek kivételével minden egyházi és világi tisztségben szolgáló személyeket újra kell választani. Mai napon a Hajdú- Szabolcsi Egyházmegye Elnöksége került beiktatásra, melynek megválasztása a törvényeink szerint az Egyházmegyéhez tartozó gyülekezetek presbitériumainak feladata.
Megállapítható, hogy a választás az első körben szabályos és eredményes volt. Az Egyházmegye esperesévé Zsarnai Krisztiánt, felügyelőjévé Márföldi Istvánt választották.
A megválasztottak nevében megköszönöm gyülekezeteink presbitériumainak bizalmát és ígérem mindent megteszünk annak érekében, hogy elvárásaiknak megfeleljünk illetve egyházmegyénk jó rendjét biztosítsuk. Reménykedem, hogy munkánkra a fiatalos lendület és az idősebbekre jellemző megfontoltság és bölcsesség lesz jellemző.
Megköszönöm a Jelölőbizottságnak és Elnökének a jelölés és az eredmények értékelése valamint a törvényesség biztosítása során végzett munkáját.
Tisztelettel megköszönöm Püspök Úrnak, hogy tengernyi elfoglaltsága mellett elvállalta a beiktatásunk szolgálatát.

A jövőre illetve szolgálatunkra vonatkozóan azt fogom javasolni Elnöktársamnak, hogy a formai dolgok lerendezése után készítsünk egy munkatervet, melyben írjuk le mit kívánunk tenni az elkövetkező hat évben. Ez sok minden miatt fontos, de két dologban különösen, hogy véletlenül se feledkezzünk meg arról mit vállaltunk, de a ciklus végén alapja lehet bárki számára az értékelésnek is.
Nem a teljesség igényével egy pár témát felvetek:

  1. Az Egyházmegyei Elnökség véleménye különböző kérdésekben, de különösen az Egyházmegye ügyeiben legyen egységes.
  2. A gyülekezetek alkalmait rendszeresen látogassa az Elnökség.
  3. A  gyülekezetek építése, az egyház tagjainak megtartása, növelése alapvető feladat.
  4. A gyülekezetek tagjai egyházfenntartói hajlandóságának növelése.
  5. A lelkészi látogatások gyakoriságának növelése.
  6. Egyházmegyei missziós, evangelizációs, ifjúsági napok rendezése egy vagy változó helyszíneken, legalább évi egy alkalommal.
  7. Lelkészeink leterheltségének vizsgálata, megvitatása, esetleg intézkedések megfogalmazása.
  8. A nem lelkész testvérek nagyobb mértékű bevonása a szolgálatba.
  9. Az egyházmegye és gyülekezetei jelentési és tájékoztatási kötelezettségüknek mindig időben tegyenek eleget.
  10. A gyülekezetépítés szempontjából igen fontos az iskolalelkészi szolgálat, ezért folyamatosan figyelemmel kell kísérni a lelkészek munkáját és a szolgálat feltételeit minden intézményben biztosítani kell.
  11. A mai viszonyok között a forrásszerzés szinte legfontosabb eszköze a pályázatok benyújtása, elnyerése. Az idevonatkozó szabályrendelet betartása mellet minden gyülekezetet és intézményt biztatni és segíteni kell pályázni.
  12. Az egyházmegye és gyülekezetei aktív képviselete a kerületi, országos egyházi szervezetekben, fórumokon és Zsinatban, s ezekről rendszeres tájékoztatás biztosítása a gyülekezetek felé.
  13. Hitéletünk gyakorlása, lelki közösségek építése.
  14. Az általános választások időben történő törvényes végrehajtása és befejezése.

Amennyiben csak a fentiekre tekintünk már is látszik a munka sok, de én reménykedem munkás is lesz elég. Biztos vagyok benne, hogy Isten segítségével valóra tudjuk váltani kötelezettségeinket és szolgálatunkat.

Szolgálatomat szeretném ha az alábbi ige határozná meg:
"...ha valaki szolgál úgy szolgáljon, mint aki azt az Istentől kapott erővel végzi, hogy mindenkor az Isten dicsőittessék Jézus Krisztus által." ( 1 Pt 4,11 )

Márföldi István

Honlaptervezés: Györfi Vajk

Nyíregyháza 4400, Luther tér 14. Tel: 20/824-93-08, 20/369-24-87,
email: hajduszabolcsiegyhazmegye@gmail.com

© Hajdú-Szabolcsi Evangélikus Egyházmegye - 2013.