Horváth-Hegyi Áron

Horváth-Hegyi Áron vagyok. 1979-ben születtem Tiszalökön, hatgyermekes család harmadik gyermekeként. Édesanyám evangélikus, édesapám református. Hithű keresztyénekként a Biblia szellemiségében neveltek bennünket, így az egyház hamar otthonunkká vált. 8 éves voltam, amikor Nyíregyházára költözött a család. Az evangélikus gyülekezet nagyon sok mindent adott számomra az évek alatt: lelkiélet, hobby, szolgálati lehetőség, baráti kör, házastárs, végül pedig az elhívásom helyszíne is lett. A Nagytemplomot mindig is nagy csodálattal szemléltem, külsője-belsője egyaránt lenyűgöz (nem hiába építettem meg a makettjét). Itt kereszteltek, konfirmáltam, eskettek, ordináltak, itt kaptam elhívást.

Az Evangélikus Hittudomány Egyetemet 2004-ben kezdtem el és 2011-ben lettem lelkésszé avatva. Öt év püspöki titkári szolgálat után kerültem első lelkészi szolgálatomba, Nógrád-megyébe a sámsonházai és pásztói gyülekezetekbe 2014 augusztusában. Isten hét év után küldött tovább, a nyíregyházi gyülekezetbe. Így kezdtem meg itt szolgálatomat 2021. augusztus 1-én.

Szolgálatomban nagy hasznát veszem elsőként szerzett informatikus diplomámat, a világi munkaszférában töltött pár éves tapasztalatot, az amerikai (Columbus, OH) egy tanéves ösztöndíjamat és a püspök mellett töltött időt is. Ugyancsak sok áldást és erőt kapok családi helyzetemből fakadóan, hogy hívő feleségem (Adámi Johanna) és hat gyermekem van. A szolgálatot és a magánéletet igyekszem nem egymás ellen kijátszani. Fontos számomra a család. Apaként és férjként ugyanúgy elhívásom van Istentől – nem gondolom, hogy az Ő ügyének képviselete miatt háttérbe kellene szorítanom gyermekeimet és házastársamat: lelki életüket és az otthonlevést. Törekszem – amennyire csak lehet – e kettő szétválasztására (elkülönítésére), hogy a családdal és a rám bízott gyülekezettel töltött idő minőségi legyen.

Hívő életem során több ige is fontossá, vezérfonállá vált számomra. Ezek közül a lelkészi szolgálatomra is közvetlenül ható igék az alábbiak:

• Ézs 6,8: Majd az Úr szavát hallottam, aki ezt mondta: Kit küldjek el, ki megy el követségünk-ben? Én ezt mondtam: Itt vagyok, engem küldj! (elhívási ige)
• Jer 1,17: Kösd azért derekadra övedet, indulj, és hirdesd nekik mindazt, amit én parancsolok! Ne ijedj meg tőlük, különben én ijesztelek meg általuk! (iktatási ige)
• Ézs 45,2: Én megyek előtted, a rögös utat elegyengetem, az ércajtókat betöröm, és a vaszárakat leverem.
• Zsid 13,8: Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz.
• Jn 3,36: Aki hisz a Fiúban, annak örök élete van, aki pedig nem engedelmeskedik a Fiúnak, nem lát majd életet, hanem az Isten haragja marad rajta.

Lelkészi feladataimat hivatásnak, nem pedig munkának tekintem. Helyemen érzem magam, és hiszem, hogy az erős belső elhívás mindvégig megtart a külső nehézségek és a világ változékonysága ellenére is. Feladatomat a „lelkek pásztorolásában” tudom leginkább definiálni. Tudva, hogy a keresztyén értékeken alapuló lelki élet Krisztus egyházára van bízva, tudatosan tartózkodom mindattól (módszerek, elvárások, értékrend), amit a világban is bőségesen megtalálnak az emberek.

Erős vár a mi Istenünk!