Hulej Enikő

Hulej Enikő vagyok. 1980-ban születtem tradicionális evangélikus családban. Apai nagyapám lelkész volt. Anyai nagymamámnak köszönhetem, hogy megismertem az Úr Jézust. Ő tanított imádkozni, vele olvastuk együtt a Bibliát, s az Evangélikus énekeskönyv és a Halleluja sok éneke volt kedvencünk.

15 évesen jutottam élő hitre az apostagi ifjúsági táborban, ahol potyogni kezdtek a könnyeim, mikor ezt az igét kaptam: „Pedig a mi vétkeink miatt kapott sebeket, bűneink miatt törték össze. Ő bűnhődött, hogy nekünk békességünk legyen, az ő sebei árán gyógyultunk meg. (Ézs 53,5) Akkor éreztem át először igazán, hogy az Úr Jézus ezt értem vállalta, és hogy milyen nagy szükségem van Őrá. Attól kezdve tudom, mit jelent bűnbocsánatból élni.

Ezután laikus szolgálóként rendszeresen helyettesítettem lelkésznőnket a Csengőd-Páhi-Kaskantyúi Társgyülekezetekben. Egyik ilyen alkalommal, 17 évesen hívott el az Úr a lelkészi szolgálatra.

Középiskolás koromban kezdtem el írni, s az Evangélikus Élet Élő víz rovatában jelentek meg cikkeim. A teológiai évek alatt bekapcsolódtam a rádió-, valamint a börtönmissziós szolgálatba. 2001–2003 között az oslói teológián tanultam mesterképzésben. Hatodévemet Kecskeméten töltöttem.

  1. július 16-án a csengődi templomban Gáncs Péter püspök avatott lelkésszé. Ordinációs igém, ami azóta is meghatározó számomra: „Isten ajándékai és elhívása visszavonhatatlanok. (Róm 11,29)

Öt évig a pesti egyházmegye segédlelkészeként a pestszentlőrinci gyülekezetben lelkészi (elsősorban a pestszentimrei filiában), az Evangélikus Rádiómissziónál pedig szerkesztő-riporteri munkát végeztem.

2010–2021 között a kecskeméti gyülekezet másodlelkészeként szolgáltam. 2018-ban a 38. születésnapomon a betesdai béna története által éltem át egy nagy megújulást. Az Úr akkor vette át az irányítást életem minden területe felett.

Ő volt az, aki 2021 tavaszán/nyarán két igével tette egyértelművé, hogy máshova akar helyezni, bár akkor még nem tudtam, hova vezet. „Ezt mondja a Szent, az Igaz, akinél Dávid kulcsa van, és amit kinyit, senki nem zárja be, és amit bezár, senki nem nyitja ki: Tudok cselekedeteidről. Íme, nyitott ajtót adtam eléd, amelyet senki sem zárhat be, mert bár kevés erőd van, mégis megtartottad az én igémet, és nem tagadtad meg az én nevemet. (Jel 3,7–8) És: „Elég sokáig kerülgettétek ezt a hegyet, forduljatok észak felé! (5Móz 2,3)

Hatalmas hittapasztalat volt egy – rendelkezési állományban töltött – év után, amikor rengeteg igehirdetői és médiás szolgálatra nyílt lehetőségem, hogy az a Filadelfia gyülekezet hívott meg lelkészének, amelynek ugyanaz az igéje, mint amivel Isten elindított engem előző szolgálati helyemről. Örömmel mondtam igent, és kezdtem meg 2022. augusztus 1-jén a lelkipásztori munkát itt, elsősorban a kisvárdai gyülekezetrészben.

Nagy kiváltság, hogy részesei lehetünk az Úr munkálkodásának – annak is, amit a mi szívünkben és életünkben végez, és annak is, amit általunk cselekszik a ránk bízott között. Hálás vagyok minden nehézségért és áldásért, amit eddig engedett megtapasztalni és azért is, amit ezután készít. Övé a dicsőség mindenért!