Székfoglaló

2024. június 16.
Nyíregyháza, Evangélikus Nagytemplom
Egyházmegyei Elnökségi iktatás
Esperesi székfoglaló beszéd

Tisztelt ünnepi Közgyűlés!

Engedjék meg, hogy ünnepi székfoglaló beszédemet azzal az Igével kezdjem, ami a meghívón is található volt, ami alapján Bozorády András espereshelyettes úr is hirdette az Igét.

„…látta az Isten kegyelmét, megörült, és bátorította mindnyájukat, hogy szívük szándéka szerint maradjanak meg az Úrban” ApCsel 11,23

Ez az Ige az elmúlt időszakban sokat jelentett nekem, s ez Ige köré szeretném csoportosítani röviden gondolataimat. Immáron 13. éve, 3. ciklusomat kezdhetem esperesként ebben az egyházmegyében.

Ezúton szeretném megköszönni az egyházközségeknek, a presbitériumoknak, elnökségeknek a támogatást, a szeretetet, hogy 13. éve megtisztelnek bizalmukkal. Hálás vagyok az Úrnak, hogy mindezidáig megsegített, erőt, bölcsességet, türelmet, szeretetet, békességre való készséget adott. Hogyan zárhatnám le a mögöttem lévő 6 éves és hogyan kezdhetném az előttem álló 6 éves ciklust? Bocsássátok meg, ha bármivel megbántottalak benneteket, ha nem úgy szóltam, ha nem úgy tettem, ahogyan vártátok. Ha nem éreztétek, hogy lelkipásztorhoz, espereshez, Krisztusban hívőhöz méltón beszéltem, tettem, gondolkodtam, vagy csalódást okoztam nektek bármiben is. Bocsássátok meg nekem! Vágyom én is meglátni az Isten kegyelmét nap mint nap, mert én is arra szorulok, abból élek, abból merítek. Hiszem, tudom, vallom, hogy Isten drága kegyelme Jézusban öltött testet és nekem is ez a drága kegyelem ad erőt, bocsánatot, békességet. Hálás vagyok, hogy életem egy adott pontján megláthattam Isten kegyelmét, valósággá vált és azóta, immáron 29 éve Vele élhetek.

Ez ad örömöt nap mint nap. Ez emlékeztet, hogy honnan jöttem és ez ad erőt, hogy hová tarthatok.

3 fontos üzenetet fogalmaztam meg székfoglalómul:

• Amit kérek az Úrtól!
• Amit várok Tőletek!
• Amit ígér(het)ek Nektek!

 Amit kérek az Úrtól!

Mindig adjon nyitott szívet, világos látás, józan értelmet, hogy megértsem üzenetét. Úgy tudjam átadni azt az embereknek, hogy épülhessenek belőle, erősödhessenek, megismerhessék az Úr Jézust és a bűnbánatra, a megtérésre, az új életre tudjam segíteni őket. Minden megharcolt üzenet először hozzám szóljon, engem szólítson meg, engem indítson bűnlátásra, bűnvallásra, megbocsátásra, bocsánatkérésre, irgalomra és krisztusi lelkületre. Miután először az Úr Lelke bennem végezte el, utána tudjak szólni hozzátok, bátorítsalak, erősítselek benneteket barátként, testvérként, lelkipásztorként, esperesként. Azt kérem az Úrtól, hogy hűséges lehessek hozzá, engedelmességben éljek és az Igétől ne térjek el se jobbra, se balra. Identitásválsággal küzdő, kaotikus világunkban mindig az Igéhez igazodjak és megalkuvások, kompromisszumok nélkül éljem meg a Krisztussal való közösséget. Hirdessem és éljem a krisztusi irgalmat, szeretetet, békességet, együttérzést, a kedvességet, a szelídséget, a jóságot, két szóval a lélek gyümölcseit. Ezt egyedül Ő tudja teremni bennem. Ezt kérem az Úrtól!

Amit várok tőletek!

Küzdjetek értem és küzdjetek velem!

Küzdjetek értem imádságaitokban, könyörögjetek értünk lelkipásztorokért, esperesekért, vezetőkért, hogy az Úrtól kapott – emberek szemében esetleges hatalomnak látszó – tisztség mindig felelősség és szolgálat maradhasson, és a megbízó és elhívó Úr mindig alázatban tartson.
Küzdjetek velem imádságban szeretett egyházunkért, ahova a világ bekúszott és a Sátán mindent elkövet, hogy ezt a törékeny egységet szétzilálja, megbontsa.
Küzdjetek velem imádságban szeretett egyházunkért, hogy a világi, liberális, istentelen szellemiség, a mindent megkérdőjelező, bibliai tekintélyt aláásó teológia ne nyerjen teret.
Küzdjetek velem imádságban szeretett egyházunkért, hogy az igei tisztán látás, az Igének való engedelmesség, a példamutató – és hiteles élet olyan prédikáció legyen, ami erősíti, építi egyházunkat.
Küzdjetek velem imádságban szeretett egyházunkért, hogy Isten küldjön olyan munkásokat az aratásba, akik megtért, újjá született, elkötelezett emberek, akik nem félnek bátran hirdetni az Igét, nem félnek bátran bűnbánatra és bűnvallásra hívni és nem félnek a szabadulásról, az engesztelő áldozatról, a bűnbocsánatról, a megtérésről, az üdvösségről, a kárhozatról beszélni. Akik nem olcsó evangéliumot akarnak hirdetni, és nem egyoldalúan az Isten szeretetét és toleranciáját hirdetik – az Isten szeret mindent és mindenkit jelmondattal –, hanem merik vállalni, hogy Isten a bűnt gyűlöli, Isten kiárasztja haragját az engedetlenekre, ítéletet tart, de a bűnt megvalló bűnös embernek kegyelmét és irgalmát adja. Akik nem az olcsó, hanem a teljes és páratlan evangéliumot hirdetik. Ezt várom tőletek!

Amit ígér(het)ek nektek!

Testvérként, lelkipásztorként, esperesként minden Istentől kapott erőmmel azon leszek, hogy az egyházmegye segítsen benneteket emberként, lelkipásztorokként, gyülekezetekként, hogy a rátok bízottakat hirdessétek minden körülmények között. Az egyházmegye van értetek és ahogy eddig, ezután is szeretnénk éreztetni ezt veletek. Ezért is hirdettük meg és erősítettük ezt meg egyházmegyei presbiteri határozattal, látva a fehérgyarmati missziót, hogy a mai iktatási istentisztelet perselypénze annak a missziónak a támogatását szolgálja. Ezért bátorítunk mindenkit, hogy jó szívvel segítse az ottani lelkész munkáját, a missziót. Amit ígér(het)ek nektek, az az, hogy veletek együtt megyek a szolgálatban, ha kell elől, hogy példát mutathassak, ha kell, hátul, hogy felnézzek rátok és kövessem jó példáitokat, ahogy a zsidókhoz írott levélben olvashatjuk: „⁷Ne feledkezzetek meg vezetőitekről, akik Isten igéjét hirdették nektek. Figyeljetek életük végére, és kövessétek hitüket.” Zsid 13,7. Amit ígérhetek nektek, hogy szeretném a bátorítás szolgálatát magamra vállalni, hogy bátorítsalak benneteket, hogy szívetek szándéka szerint maradjatok meg az Úrban.

Befejezésül engedjék meg, hogy köszönetet mondjak a gyülekezetemnek, a Nyíregyházi Evangélikus Egyházközség lelkipásztorainak, munkatársaimnak, akik az egyházmegyében és az egyházközségben egyaránt segítették szolgálatomat. Elnöktársamnak, Veczán Lászlónak, aki az elmúlt 6 évben szeretett, támogatott, segített nekem.
Szeretnék köszönetet mondani drága édesanyámnak, aki sokat fáradozott értem, küzdött velem, terelgette életemet. Szeretném megköszönni szeretett anyósomnak, hogy ilyen drága hitvest hozott nekem a világra, nevelték apósommal olyanná, aki számomra tökéletes segítőtárs, feleség, édesanya lehet.
Köszönetet szeretnék mondani drága feleségemnek, akinek személyében Istentől a legnagyobb ajándékot kaphattam és akin keresztül Istentől 5 drága gyermeket kaphattam. Szeretett gyermekeim, akik látják esendőségemet, botlásaimat, de szeretnek, értük is hálás vagyok.
Székfoglalóm utolsó mondataként, amivel kezdtem, azzal zárom, jellemezze az előttem álló éveket: „…látta az Isten kegyelmét, megörült, és bátorította mindnyájukat, hogy szívük szándéka szerint maradjanak meg az Úrban” ApCsel 11,23.

Zsarnai Krisztián

 

2024. június 16.
Nyíregyháza, Evangélikus Nagytemplom
Egyházmegyei Elnökségi iktatás
Felügyelői székfoglaló beszéd

Tisztelt Ünneplő Gyülekezet!
Tisztelt testvéregyházak Képviselői!
Tisztelt Megyei és Városi Testületek Képviselői!
Kedves megjelent Vendégeink!

 

A Magyarországi Evangélikus Egyház 2005. évi VII. törvénye értelmében az általános választásokat hat évenként kell megtartani. 
Ez azt jelenti, hogy – a püspökök és a megválasztott lelkészek kivételével – minden egyházi és világi tisztségben szolgáló személyeket újra kell választani.
Az egyházközségek tisztségviselőinek megválasztása után az egyházmegyei választásokra ez év április 28-án került sor. A május 14-én-én kelt eredményhirdetés alapján a választás első körben érvényes és eredményes volt. Az Egyházmegye esperesévé Zsarnai Krisztiánt, felügyelőjévé Veczán Lászlót választották.

A megválasztottak nevében megköszönöm gyülekezeteink presbitériumainak a bizalmát, és ígérem, mindent megteszünk annak érdekében, hogy elvárásaiknak megfeleljünk, illetve egyházmegyénk jó rendjét biztosítsuk.  Reménykedem,  – az elmúlt hat év tapasztalata alapján úgy gondolom joggal – hogy munkánkra a fiatalos lendület, a megfontoltság és bölcsesség lesz jellemző. Törekedni fogunk az egyházközségek közötti jó viszony, és a jó rend megtartásán.
Megköszönöm a Jelölő Bizottságnak és Elnökének a jelölés és az eredmények értékelése valamint a törvényesség biztosítása során végzett munkáját.

Az elkövetkező évek tekintetében fontosnak tartom, többek között:

• Az Egyházmegyei Elnökség véleménye az Egyházmegye ügyeiben és más ügyekben is egységes legyen.
• A  gyülekezetek építése alapvető feladat.
• A gyülekezetépítés szempontjából igen fontos az iskolalelkészi szolgálat, ezért folyamatosan figyelemmel kell kísérni a lelkészek munkáját és a szolgálat feltételeit biztosítani kell.
• A  Egyházmegyei missziós, evangelizációs, ifjúsági napok áldásos alkalmak voltak, ezeket a jövőben is szeretnénk megrendezni.
• Az egyházmegye és gyülekezetei aktív képviselete a kerületi, országos egyházi szervezetekben, fórumokon és Zsinatban, s ezekről rendszeres tájékoztatás biztosítása a gyülekezetek felé.
• Figyelemmel kísérni, hogy az egyházmegyében minden a törvényekben előírtak szerint, az egyház javára történjen.
• Az egyházmegye és gyülekezetei jelentési és tájékoztatási kötelezettségének mindig időben tegyenek eleget.
• A felújítások, fejlesztések egyik fontos forrásszerzési lehetősége pályázatok benyújtása, támogatások elnyerése. Ennek segítésére készségesen állunk a gyülekezetek, intézmények rendelkezésére.
• Az általános választások időben történő törvényes végrehajtása és befejezése.

Székfoglalómat az alábbi igékkel szeretném zárni:

“…ha valaki szolgál, úgy szolgáljon, mint aki azt az Istentől kapott erővel végzi, hogy mindenkor az Isten dicsőíttessék Jézus Krisztus által,….” ( 1 Pt 4,11.b )
“…mert ami megismerhető az Istenből, az nyilvánvaló előttük, mivel Isten nyilvánvalóvá tette számukra. Láthatatlan valóját, azaz örök hatalmát és istenségét meglátja alkotásain  az értelem a világ teremtésétől fogva.” (Róma 1, 19-20)

Veczán László

 

 

2018. június 23.
Nyíregyháza, Evangélikus Nagytemplom
Egyházmegyei Elnökségi iktatás
Esperesi székfoglaló beszéd

Főtisztelendő Elnök-Püspök Úr!
Tisztelt Felügyelő Urak!
Tisztelt ünnepi Közgyűlés!

Látom az ünnepi közgyűlést, hogy türelme és ünnepi hangulata is véges. Ezért arra gondoltam, esperesi székfoglalómat két szóval foglalnám össze, „végezzük tovább”. De talán méltatlan lenne ennyire rövidre fogni és két szóval „összecsapni” egy ünnepi beszédet. Mindenekelőtt hálás vagyok Istennek, hogy méltatlanságom, alkalmatlanságom ellenére mégis úgy látta, folytathatom ezt a megbízatást. Szeretném köszönetemet kifejezni az egyházmegye gyülekezeteinek, elnökségeinek, presbitériumainak, hogy jelöltek, támogattak, elfogadnak, és szeretettel vesznek körül. Végtelenül hálás vagyok elnöktársamért, Márföldi Istvánért, akinek személyében egy rendkívül szeretetteljes, támogató szándékú elnöktársat kaptam és rendelt mellém az Úr! A hat év közös munka és szolgálat alatt sokat tanulhattam tőle. A kimértsége, higgadtsága, türelme nagy hatással volt rám, formálta jellememet, személyiségemet. Kedves István! Köszönöm neked ezt az együtt töltött hat évet és hálás vagyok érted! Hálás vagyok a kerületi elnökségért, különösen Püspök úrért, aki püspökként, ha kellett, akkor intett, ha kellett, bátorított, segített és kísért, s bízom abban, továbbra is számíthatunk szerető, pásztoroló támogatására. Köszönöm Püspök úr támogatását.

Hálás vagyok a munkatársaimért, akik a hétköznapi életben velem együtt fáradoznak, segítenek, tanácsolnak és az egyházmegye és a gyülekezet ügyes-bajos dolgait intézik, szervezik. Köszönöm nektek!

Azt gondolom, a legnagyobb áldozatot pedig a feleségem és családom hozza, aki rengeteget nélkülöz, sokszor hagyom egyedül őket szolgálataim miatt, és hűségesen elhordozzák hiányomat és gyengeségeimet. Hálás vagyok Istennek, hogy ilyen társat kaphattam Tőle Nóra személyében!

Befejezésül pedig, székfoglalómnak mi a magva? Szeretnék hűséges lenni az Úrhoz, Aki szolgálatba állított, Aki követésre hívott. Szeretném hűen végezni szolgálatomat Isten akarata és terve szerint. Szeretnék engedelmességben élni és felülről kapott bölcsességgel igazgatni az egyházmegye gyülekezeteinek és intézményeinek életét azzal az Igével, amit a Példabeszédek könyvében olvashatunk: „⁵Bízzál az ÚRban teljes szívből, és ne a magad eszére támaszkodj!” Péld 3,5. Vannak gyengeségeim, amit kérlek, hordozzatok, krisztusi lelkülettel és indulattal szeressetek ki gyengeségeimből és kérlek benneteket, legyetek megbocsátóak, ha nem úgy szólók, ha nem az az indulat van bennem, ami Jézus Krisztusban megvolt, bocsássatok meg. Szeretnék áldást kívánni új elnöktársamnak, Veczán Lászlónak, s kívánom, hogy Isten gazdagon áldja meg együttműködésünket és gyümölcsöző legyen munkánk, amelyet gyülekezeteink, intézményeink arathatnak le.

Székfoglalómat azzal kezdtem, hogy „végezzük tovább”. Folytatjuk azzal a lelkiséggel, irányvonallal, amit 6 éve elkezdtünk, azokkal az évek folyamán kiforrott gyülekezeteket építő programokkal, amelyek erősítik közösségeinket. Végezzük tovább evangéliumi lelkülettel az Ige szolgálatát, hogy ébredés legyen szeretett egyházunkban, hazánkban és – ahogy az Ige mondja – „Az Úr pedig napról napra növelte a gyülekezetet az üdvözülőkkel.” Apcsel 2,47, növelje a megtérőkkel, a bűnbánókkal, az új életben járókkal, az üdvözülőkkel egyházmegyénk gyülekezeteit. Ehhez adjon az Úr erőt és bölcsességet! – ezt végezzük tovább!

Zsarnai Krisztián
                                                                                                                                                                                                 

2018. június 23.
Nyíregyháza-Nagytemplom
Egyházmegyei Elnökségi iktatás
Egyházmegyei felügyelő székfoglaló beszéde

 

Főtisztelendő Elnök-Püspök Úr!
Tisztelt Ünneplő Gyülekezetek!
Tisztelt testvéregyházak Képviselői!
Tisztelt Megyei és Városi Testületek Képviselői!
Kedves megjelent Vendégeink!

A Magyarországi Evangélikus Egyház 2005. évi VII. törvénye értelmében az általános választásokat hatévenként kell megtartani. Ez azt jelenti, hogy – a püspökök és a megválasztott lelkészek kivételével – minden egyházi és világi tisztségben szolgáló személyeket újra kell választani.

 Az egyházközségek tisztségviselőinek megválasztása után az egyházmegyei választásokra ez év áprilisában került sor. Az április 28-án kelt eredményhirdetés alapján a választás első körben érvényes és eredményes volt.

 A mai napon a Hajdú- Szabolcsi Egyházmegye Elnöksége került beiktatásra. Az Egyházmegye esperesévé Zsarnai Krisztiánt, felügyelőjévé Veczán Lászlót választották. Megköszönve az egyházmegyéhez tartozó gyülekezetek presbitériumainak bizalmát ígérem, hogy törekedni fogok (fogunk) az egyházközségek közötti jó viszony, és a jó rend megtartásán. Köszönöm a jelölő bizottságnak és elnökének a végzett fáradságos munkáját.

Tisztelettel megköszönöm Elnök-Püspök Úrnak, hogy időt tudott szakítani a beiktatásunkra, és elvállalta szolgálatát.

Az elkövetkező évek tekintetében fontosnak tartom:

• Az Egyházmegyei Elnökség véleménye az Egyházmegye ügyeiben egységes legyen.
• A  gyülekezetek építése alapvető feladat.
• A gyülekezetépítés szempontjából igen fontos az iskolalelkészi szolgálat, ezért folyamatosan figyelemmel kell kísérni a lelkészek munkáját és a szolgálat feltételeit minden intézményben biztosítani kell.
• A korábban bevezetett Egyházmegyei missziós, evangelizációs, ifjúsági napok megrendezése a továbbiakban is.
• Az egyházmegye és gyülekezetei aktív képviselete a kerületi, országos egyházi szervezetekben, fórumokon és Zsinatban, s ezekről rendszeres tájékoztatás biztosítása a gyülekezetek felé.
• Figyelemmel kísérni, hogy az egyházmegyében minden a törvényekben előírtak szerint, az egyház javára történjen.
• Az egyházmegye és gyülekezetei jelentési és tájékoztatási kötelezettségüknek mindig időben tegyenek eleget.
• A felújítások, fejlesztések egyik fontos forrásszerzési lehetősége pályázatok benyújtása, támogatások elnyerése. Minden gyülekezetet és intézményt biztatni és segíteni kell pályázni.
• Az általános választások időben történő törvényes végrehajtása és befejezése.

Székfoglalómat az alábbi igével szeretném zárni:

„Tudjuk pedig, hogy azoknak, akik Istent szeretik, minden javukra van, mint akik az ő végzése szerint elhívottak.” Róm 8,28

Veczán László

 

2012. május 26.
Esperes – és felügyelőiktatás
Székfoglaló beszéd

“Nem hatalommal és nem erőszakkal, hanem az én lelkemmel!
– mondja a Seregek URa.” Zak 4,6

Főtisztelendő Püspök Úr!
Tisztelt Egyházmegyei Felügyelő Úr!
Nagytiszteletű lelkészi szolgatársak!
Tisztelt egyházi és világi elöljárók!
Tisztelt Közgyűlés! Drága Gyülekezet!

Mindenekelőtt mondanivalómat hadd kezdjem azzal az Igével, mely útmutatónkban kijelölt ma reggeli igeszakaszban található. Olyan jó volt megtapasztalni Isten csodáját abban, nem nekem kellett Igén, igei témán gondolkodnom, a “legmegfelelőbb” Igét megkeresnem, kiválasztanom, hanem Isten – amikor elcsendesedtem, s azon gondolkodtam, Uram, mi lehetne ennek a napnak az igei mottója, vezérfonala – elém adta az útmutatóban is megtalálható napi Igét Zakariás próféta könyvéből. Pünkösd küszöbén Isten lelkére való ráhangolódás, mely egyben esperesi szolgálatom vezérfonala is: “Nem hatalommal és nem erőszakkal, hanem az én lelkemmel! – mondja a Seregek Ura.”. Ebben a hatalmat, erőt, erőszakot fitogtató világban Isten azt mondja, nem erre van szükség. Ez nem lesz megoldás, ez nem lesz járható út. Amely békességet tud teremteni Isten és ember, ember és ember között, az Ő Lelke! És ma is mindennél nagyobb szükség van gyülekezeteinkben, egyházmegyénkben, városainkban – itt Nyíregyházán, hazánkban Istenre, Isten Szentlelkének munkájára. Ezért szükséges, hogy egyre nagyobb és nagyobb területet szánjunk oda életünkből Istennek, hogy Isten életünk minden területét lefedje, mert ha ez nem lesz meg, ha nem Isten fennhatósága alá kerül életünk, a munkánk, a hivatásunk, a szolgálatunk, a házasságunk, a gyermeknevelésünk, mondhatjuk, hogy “békesség, békesség, de nincs és nem is lesz békesség!” Se az életünkben, se a munkahelyünkön, se a hivatásunkban, se a szolgálatunkban, se a gyülekezeteinkben, se a házasságunkban, se a gyermeknevelésünkben. Nem lesz békesség, ha erővel, hatalommal, despota hozzáállásunkkal, megnyilvánulásainkkal igyekszünk végezni a reánk bízottakat.

Isten szava mindig az állóvizet szeretné felkavarni. Az is bizonyos, minden jel erre mutat, szunnyad országunk, sok esetben altatjuk gyülekezeteinket. Sok esetben gátjai vagyunk annak, hogy Isten Lelke munkálkodjon, hogy megmutatkozzék Krisztus ábrázata gyülekezeteinken, hívő életünkben. Lehet itt sok mindenről beszélni, de jaj, nekem, ha elhallgatom, hogy ennek a vidéknek, ennek az országnak ébredésre van szüksége. Ha nincsenek bűnvallások – és ez nem egy bigott, fanatikus, de nem is egy pietista szöveg – ha nincsenek bűnvallások, bűn megtagadások, bűn elhagyások, nincsen gyökeres, radikális változás az életünkben, gyülekezeteink életében, nincsenek életváltozások, megújulások, Istennek odaszánt életek, akkor nem lesz felemelkedés ebben az országban se lelkileg, se szellemileg, se erkölcsileg, se egzisztenciálisan.

Erre volt Zakariás idejében is szükség, erre volt elődeink életében is és erre van ma is nagy szükség. És jaj annak a lelkésznek, annak a gyülekezeti elöljárónak – ahogy Ezékiel a 34. fejezetben meg is fogalmazza ezt, s így kezdi mondanivalóját:, “Ezért ti, pásztorok, halljátok meg az Úr Igéjét”, jaj annak, aki ezt elfeledi, aki Isten Szentlelkének tüzét oltani akarja. Ahogy egyszer Túróczy püspök mondta: mert vannak “tűzoltók” is. Akik azon fáradoznak, hogy a Lélek tüzét kioltsák, álló vízzé tegyék az Élet Forrását. Nagy szükség van – hozzáteszem, az én életemben is szüntelen -, nagy szükség van megújulásra, állandó Isten előtti meghajlásra, bűnbánatra, alázatra, odaszánt, hiteles életű vezetőkre, gyülekezetekre, akik meghallják Isten szavát, komolyan veszik, átültetik a mindennapi életbe, s engedik, hogy Ő formálja őket, változtassa, akik meghallják az Úr Igéjét.

Hálás a szívem, szívbe markoló érzés, hogy egy ilyen nagy múltú gyülekezetben, templomban szólalhatok meg, hirdethetem én is Isten szavát, ahol nagyon sokan hirdették és megélték azt, Joób, Balczó, Gáncs, Endreffy, rengeteg lelkipásztort említhetnék, s nem utolsó sorban Túróczy Zoltán is szolgálhatott itt, akit a 40-es évek ébredéseiben Isten csodálatos módon felhasznált. Egy ilyen nagy múltú tirpák vidéken, ahol a város nagyon sokat köszönhet az itt élőknek, sokat köszönhet, hogy történt felemelkedés, hogy dolgos, munkát szerető, igyekvő, iparkodó, Istent-egyházat egyaránt szerető emberek éltek itt, akik ide lettek telepítve, elkezdtek dolgozni, elkezdtek templomot építeni, tanítót adtak, iskolát adtak, kiemelkedő gondolkodású, hívő embereket adtak, akikre ma méltán lehetünk büszkék, megvetették  a várossá fejlődés alapjait – amit sok esetben ma elhallgatnak, nem vesznek tudomást róla – megteremtették a hagyományokat, a kultúrát, amiből él ez a város. Ezek a tirpák emberek szerették és megélték az Igét, ragaszkodtak Istenükhöz az Úrhoz. Azóta sok minden megváltozott. Megváltoztak az emberek, a környezet, a világ. Minden. Nem nosztalgiázhatunk örökké, nekünk nem a múltból kell élnünk – bár, aki elhallgatja a múltat, az megtagadja. Az időnek sok összetevője van. Egyrészt jó visszatekinteni, jó emlékezni. Az Ószövetségben számtalanszor történik felszólítás: “Emlékezz!” A hívő ember nem a múltból él, de tiszteli, aki a múltnak is az Istene. Aki kezében van az idő, “aki tegnap, ma, és mindörökké ugyanaz!”. Erre méltán lehetünk büszkék, méltán emlegethetjük, de ne ebből éljünk, bennünket ne ez tápláljon, hanem arra tekintsünk, aki az Élet forrása, aki a Királyok Királya és Uraknak Ura. Ez a múlt.

Fontos kérdés, hogy mennyire tudunk a jelen kor kihívásaira, problémáira, küzdelmeire, hiányaira választ adni. Hogyan éli meg az egyház, gyülekezeteink tagjai a jelenben, a mindennapokban, hétfőtől vasárnapig a Jézus Krisztussal való élő kapcsolatot. Milyen válaszai vannak a ma ember számára? Honnan meríti a választ? Megéli-e azt a választ a maga életében, amit másoknak mond? Egyházunkban prioritásként ezekre kell választ adnunk. Olyan jó, hogy mondanivalónkat nem a kor szelleme, a divat, a különböző izmusok határozzák meg, hanem mindig, mindenkor, minden időben és helyen Isten szavára építhetünk. Kórházi ágy mellett, börtönben, idősek otthonában, bölcsődékben, óvodákban, oktatási intézményekben, lelkigondozói beszélgetésekben, ravatalozónál, mindig – akár alkalmas, akár alkalmatlan a hely, az idő, elő lehet állni, lehet hirdetni Isten Igéjét, mely valóban megváltoztat. Ez működik! Nekünk nem erővel, nem hatalommal kell, hanem egyszerűen Istenre, az Ő Szentlelkének munkájára kell hagyatkoznunk, bíznunk magunkat. A jelenben ezt megélni, családban, gyülekezetben ez csoda!

S végül – drága ünneplő Gyülekezet – a jövő. Milyen arculata, milyen jövőképe van az egyházunknak? Mi lesz, ha kiderülnek a népszámlálási adatok? Mi lesz 5, 10, 20, 50 év múlva? Mit fogunk aratni holnap, holnapután? Amit ma vetünk! Ezért fontos, hogy a jövőt a jelenben éljük meg, mert amit vet az ember ma, azt fogja aratni holnap. S nem mindegy, egyáltalán nem mindegy, mit vetünk. Ha ma megtagadjuk, megvetjük Jézus Krisztust, annak holnap lesz gyümölcse. De ha ma nem “meg-” hanem”elvetjük, elhintjük” Jézus Krisztust, belehintjük a szívekbe, ott lesz áldás, lesz öröm, lesz békesség, lesz vigasz, lesz megbocsátás, lesz jövő, lesz reménység ebben a reményvesztett világban. Mert az mondja az Úr: “Én reményteljes jövőt adok nektek!” Jer 29,11 Egyházunk jövője az Úr kezében van, ezért nincs mitől félni, de ne felejtsük el, voltak már ínséges idők, amikor megvetették az Úr beszédét, nem azt tették, amit jónak lát az Úr, s annak is meg lett a következménye. A fent említett jeremiási ige is arra bíztat, Ő kezében tartja sorsunkat, egyházunkat! Ő reményteljes jövőt szeretne nekünk adni. Múltunk, jelenünk és jövőnk is az ő kezében van!

Tisztelt Közgyűlés! Tisztelt ünneplő Gyülekezet! Most nekem az volt a feladatom, hogy “székfoglalót” mondjak, de bevallom őszintén, mondanivalómmal nem székfoglalót, hanem inkább a trónon ülő mennyei Atyára és az Ő jobbján ülő Fiára, Jézus Krisztusra mutató beszédet szerettem volna mondani. Üljön a székbe Ő, foglalja el Ő a Neki méltó helyet, s engedje, hogy az Ő lábai előtt meghajolva, csendesen azt mondjam: “Uram, nem erővel, nem hatalommal, hanem egyedül a Te Lelkeddel szeretném végezni a reám bízottakat! Úgy legyen! Ámen

Zsarnai Krisztián

---

2012. május 26.
Székfoglaló beszéd

Főtisztelendő Püspök Úr!
Tisztelt ünneplő Gyülekezetek!
Tisztelt testvéregyházak Képviselői!
Tisztelt megyei és városi testületek Képviselői!
Kedves Vendégeink közelről és távolról!

Az evangélikus egyház törvényei értelmében hatévenként általános választást kell tartani. Ez azt jelenti, hogy a püspökök és a megválasztott lelkészek kivételével minden egyházi és világi tisztségben szolgáló személyeket újra kell választani. Mai napon a Hajdú- Szabolcsi Egyházmegye Elnöksége került beiktatásra, melynek megválasztása a törvényeink szerint az Egyházmegyéhez tartozó gyülekezetek presbitériumainak feladata.
Megállapítható, hogy a választás az első körben szabályos és eredményes volt. Az Egyházmegye esperesévé Zsarnai Krisztiánt, felügyelőjévé Márföldi Istvánt választották.
A megválasztottak nevében megköszönöm gyülekezeteink presbitériumainak bizalmát és ígérem mindent megteszünk annak érekében, hogy elvárásaiknak megfeleljünk illetve egyházmegyénk jó rendjét biztosítsuk. Reménykedem, hogy munkánkra a fiatalos lendület és az idősebbekre jellemző megfontoltság és bölcsesség lesz jellemző.
Megköszönöm a Jelölőbizottságnak és Elnökének a jelölés és az eredmények értékelése valamint a törvényesség biztosítása során végzett munkáját.
Tisztelettel megköszönöm Püspök Úrnak, hogy tengernyi elfoglaltsága mellett elvállalta a beiktatásunk szolgálatát.

A jövőre illetve szolgálatunkra vonatkozóan azt fogom javasolni Elnöktársamnak, hogy a formai dolgok lerendezése után készítsünk egy munkatervet, melyben írjuk le mit kívánunk tenni az elkövetkező hat évben. Ez sok minden miatt fontos, de két dologban különösen, hogy véletlenül se feledkezzünk meg arról mit vállaltunk, de a ciklus végén alapja lehet bárki számára az értékelésnek is.
Nem a teljesség igényével egy pár témát felvetek:

1. Az Egyházmegyei Elnökség véleménye különböző kérdésekben, de különösen az Egyházmegye ügyeiben legyen egységes.
2. A gyülekezetek alkalmait rendszeresen látogassa az Elnökség.
3. A  gyülekezetek építése, az egyház tagjainak megtartása, növelése alapvető feladat.
4. A gyülekezetek tagjai egyházfenntartói hajlandóságának növelése.
5. A lelkészi látogatások gyakoriságának növelése.
6. Egyházmegyei missziós, evangelizációs, ifjúsági napok rendezése egy vagy változó helyszíneken, legalább évi egy alkalommal.
7. Lelkészeink leterheltségének vizsgálata, megvitatása, esetleg intézkedések megfogalmazása.
8. A nem lelkész testvérek nagyobb mértékű bevonása a szolgálatba.
9. Az egyházmegye és gyülekezetei jelentési és tájékoztatási kötelezettségüknek mindig időben tegyenek eleget.
10. A gyülekezetépítés szempontjából igen fontos az iskolalelkészi szolgálat, ezért folyamatosan figyelemmel kell kísérni a lelkészek munkáját és a szolgálat feltételeit minden intézményben biztosítani kell.
11. A mai viszonyok között a forrásszerzés szinte legfontosabb eszköze a pályázatok benyújtása, elnyerése. Az idevonatkozó szabályrendelet betartása mellet minden gyülekezetet és intézményt biztatni és segíteni kell pályázni.
12. Az egyházmegye és gyülekezetei aktív képviselete a kerületi, országos egyházi szervezetekben, fórumokon és Zsinatban, s ezekről rendszeres tájékoztatás biztosítása a gyülekezetek felé.
13. Hitéletünk gyakorlása, lelki közösségek építése.
14. Az általános választások időben történő törvényes végrehajtása és befejezése.

Amennyiben csak a fentiekre tekintünk már is látszik a munka sok, de én reménykedem munkás is lesz elég. Biztos vagyok benne, hogy Isten segítségével valóra tudjuk váltani kötelezettségeinket és szolgálatunkat.

Szolgálatomat szeretném ha az alábbi ige határozná meg:
“…ha valaki szolgál úgy szolgáljon, mint aki azt az Istentől kapott erővel végzi, hogy mindenkor az Isten dicsőittessék Jézus Krisztus által.” ( 1 Pt 4,11 )

Márföldi István